Jó látni, hogy az a sok munka nem veszett el!
A szatmári Osváth Richárd idén másodszor szerepelt Magyarország paralimpiai csapatában. Négy évvel ezelőtt Londonban egy kerekesszékes tőrvívásban szerzett éremmel tért haza, idén Rióban két ezüstérmet harcolt ki, kardban és tőrben. A napokban pedig hazalátogatott és felkereste nevelő-edzőit, Lengyel Évát és File Attilát a vívóteremben.
Látogatóba és pihenni tért haza Szatmárnémetibe, na meg, hogy enyhítse kicsit a honvágyát. Feleségével és gyermekével már Magyarországon él, oda köti a munkahelye is, hiszen gyerekeket edz a Törekvés SE-nél.
A riói szereplésről elmondta: az idei ötkarikás játékokon sokkal nagyobb nyomás nehezedett rá, mint négy éve. Ezt persze kicsit enyhítette a kardban szerzett ezüstérem, ami számára is meglepetés volt. A tőrben elszenvedett döntőbeli vereség okát azonban még keresi. „Valószínűleg nagyon kifárasztott a döntőbe jutásért vívott küzdelem, de a döntőben is erős, rutinos volt a kínai fiú. 8-7-nél egyszerűen rövidzárlat állt be nálam, a folytatásban simán kaptam egy 7-1-et, ennek okait pedig még meg kell beszélnem az edzőmmel" - mondja Osváth. Akinek tervei között szerepel a tokiói indulás is, és a rég áhított paralimpiai aranyérem megszerzése.
A riói tapasztalataival kapcsolatban elmondta, a szervezés jó volt, bár a nyitó és a záróünnepségen érezhető volt, hogy kicsit kevesebb pénzt fordítottak rá a szervezők, mint az olimpia nyitányára illetve zárására. A verseny viszont jól szervezett volt: „Úgy tudom, hogy az első napunkon tűz ütött ki a Karióka Arénában, ahol a vívó-küzdelmeket tartották. Másnap viszont nyoma nem volt a lángok pusztításának". A versenyek után a magyar csapat tagjaival lehetősége volt bejárniuk Riót és látták a nyomornegyedek egy részt is. „Ilyenkor tanulja meg megbecsülni az ember, hogy Európában született" - mondja.
A riói olimpiával kapcsolatos egyik legszebb emléke a hazaérkezés volt. „A feleségem megszervezte, hogy a szüleim, a család is ott legyen a repülőtéren, amikor Magyarországon leszálltunk" - mondja. Az is felemelő volt, amikor a parlamentben az ép sportolókkal együtt köszöntöttek minket. „Szilágyi Áronnal sikerült váltanom pár szót, meglepett, amikor gratulált nekem az érmekhez" - mondja.
A Tokión túli tervei között az edzősködés szerepel, főleg olyan gyerekekkel szeretne foglalkozni, akik nehéz körülmények között élnek. Osváth szerint a sport számukra egy kitörési lehetőség lenne.
Lengyel Éva és File Attila nagy örömmel és szeretettel fogadta az egykori tanítványt. Mint kiderült, mindketten majdnem infarktust kaptak az aszók alatt, nagyon szurkoltak Ricsinek. „Nagyon örülünk, hogy az a rengeteg munka, edzés nem ment kárba Ricsi sérülésével. Magyarországon egy nagyon jó helyre, egy jó edzőhöz került. Gyerekként nagyon szorgalmas, tehetséges sportoló volt, de persze megvolt benne a szükséges betyárság is" - mondja mosolyogva Lengyel Éva.
